Ma reggeli nyolcas csakrás meditációmban, teljesen a Teremtőre bíztam magam. Minden napra szoktam készíteni oldanivalót, de ma kértem, hogy olyat csináljunk, amivel megmozdul a mező. Amivel, akár a szikrányit is, de változik, akár csak bennem a helyzet.
Éreztem, hogy karmaoldás lesz. Egyszer csak azt láttam, hogy én előző életembeli képmásai lépnek elő, és ikerlángomé. És így mint két parton körös körül, saját magunkat láttam. Összekötve karmaszálakkal, hol apa, hol gyermek, hol társ voltam, és ő a megfelelő a korabeli partner, apa, társ, fiú, stb.
Elindítottam a karmaoldást, megbocsátást kértem mindannyiunkra, megbocsátottam, elfogadtam a megbocsátás, kértem a megbocsátás, és önmagamon is dolgoztam, hogy meg tudjak mindenért bocsátani. Először nem ment, egyszerűen falat éreztem amikor önmagamnak akartam megbocsátani, mintha magam húztam volna fel a falat. Arra gondoltam a falat átalakítom jéggé, akkor ugyanolyan komorságú, de átlátszó falat láttam. Éreztem, hogy érkezik a megbocsátás kékesfehér lángja és folyamatosan olvasztja fel az én falamat....ahogy csökkent a fal, úgy ment jobban a megbocsátás magam felé. Azért , amiért ebben az életemben annyira ostobán csináltam mindent, hogy elmenekült, hisz nem volt, mit mást tennie. És ment!
Középre állt be a megbocsátás lángja, Még mindig két oldalt helyezkedett el az én előző életalakjaim, és szemben a félkörív másik felében ikerlángomé.
Ezek után karmaoldásban imádkozni szoktam térdre borulva. Leborultam és belefogtam a Mi Atyánkba, hogy ikerlángom alakjai megbocsássanak nekem. És egyszercsak látom sorra borul térdre ikerlángom alakjai és az én előző élet alakjaim. Ekkora már könnyeztem erősen. Micsoda hála, és köszönet, és csodálat az összefogásért. Majd párokba rendeződtünk, úgy ahogy és akkor találkoztunk. Megbocsátások, megkönnyebbülések energiái szálltak.
Óriási kegy, hogy engedték, hogy egymásnak megbocsássunk, továbblépjünk, amennyi karmánk volt azt oldjuk, tartozásokat visszaadjuk egymásnak. Hálás vagyok köszönöm!
Rég sírtam ennyit egy karmaoldáson. Mintha nemcsak az lett volna, hanem valamiféle lezárás, búcsú. Fizika térben, sajnos nem is él az országban az ikerlángom, mégis remélem egyszer fizikailag is elmondhatom neki, hogy bocsásson meg nekem.
ui.: ezeket a meditációkat nem lehet bárkinek elmesélni, elmondom ezért mindenkinek! :) Akit érint, az csakis a fényt és a szeretetet olvassa ki belőle! Áldás!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.