Saját magam miatt kezdtem írni ikerlélek témában. Igen, én is érintve voltam, vagyok. Micsoda változás tudhatok magam mögött! Minden, amit én írok, csak rám vonatkozik. Nem lehet két embert összehasonlítani, ahogy két lelket sem lehet. Más-más előző életek tartoznak hozzá, felesleges mások életével foglalkozni, hozzá mérni sajátunkat.
Amiért én elkezdtem írni, az az, hogy talán ezt megfogalmazzam, vagy saját példámmal elindítsak olyan gondolatokat, amelyek téged is szabaddá tesznek.
Elmentem külföldre, hátrahagytam egy hétre Magyarországot és úgy vélem, most, hátrahagytam ikerlángomat is. Szívemben mindig is ott lesz, most is, ma is láttam az aranyszálat, ami összeköt minket. De eddig tartott nálam az ikerláng őrület. Ami nem jelenti azt, hogy tagadom, sem azt, hogy nem feltétel nélküli szeretettel gondolok rá. Talán eljutottam a feltétel nélküli szeretethez. Az elvárás mentességhez, hogy nekünk együtt kell élnünk, levegőt vennünk, mi össze vagyunk láncolva, kötve valahogy.... Eljutottam ide, sok bánat és önfaragás után, hogy szeretem magamat annyira, hogy nyitok. Nyitok másra, más élményekre. Talán olyanra, aki itt van, akit meg lehet érinteni. Elindítottam eme folyamatot. Még azért fenntartom, ha jönni akar, jöhet, de ő teszi meg már eme lépéseket, én már nem oldok, varázsolok érte. Magamat tisztítom, oldom.
De lépni kell. Talán a külföld, talán a dolce vita tette, de eldöntöttem, lépek tovább. Felkapcsolódott a belső villany, komolyan így érzem. Világít.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.