Apáról-fiúra száll a lélek

Mindig együtt jelennek meg az oldásaimban. Akár csakráimban oldok, akár átkot veszek el, édesapám és ikerlángom lelke egymás mellett áll. Általában édesapám jön előbb, majd ikerlelkem.

Az egyik komoly, elveszett gyermek oldásban, megjelentek ismét. Nem kellett volna ilyen sok embernek ott lennie, emiatt látó, gyógyító barátnőmet (akinek még nincs blogoldala, pedig ide beillesztettem volna) kérdeztem meg, hogy nézzen rá, jól láttam -e. Írta, hogy igen ott volt tumultus, de hogy ő nem is érti...

És nem folytatta. Este volt, lefeküdtem. Másnap reggel, ahogy a pihent ember esze, lelke is ébredezőben van, kapom az infót, már írom is barátnőmnek, hogy ugye, te ezt nem mondtad el. - Igen.- jött a válasz.

Mi is a titok?!

Titok már nincs, csak nem tudjuk feldolgozni az égi üzeneteket (hogyan mondanád -e az internetet az ősembernek?). Annyi választ kaptam, hogy édesapám lelke közel 60%-ban megegyezik ikerlángom lelkével. Édesapám kislánykoromban elhunyt, és úgy éreztem, ő maga kérte a Teremtőt, hogy segíthessen és talán visszatért, ikerlángom képében (aki persze így fiatalabb nálam). Maga az édesapám az ikerlelkem?

Érdekes kérdés, ugye? Azt ugye nem ecsetelem, ez mennyi könnyet jelentett nekem. Milyen kegyelem ez, és milyen ajándék. Az, akit elveszettnek véltél, visszatér.

És a másik kérdés, hogy Ő magában felismer engem? Vaktor Orsolyánál olvastam, a könyvében, hogy az ikerlángok eltervezik a következő leszületésüket, és mindketten csak annyi kérdést hagytak nyitva: vajon felismersz-e?

Én is ennyi kérdést hagyok ikerlángomnak, vajon végre felismersz-e?

Mindig is tudtam, hogy hihetetlen kegyelemben részesülök (mint mindenki más), de olyan megnyugvás ezt érzékelni is.

Áldás rátok és az utatokra is!