Az utolsó tanítás...

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne az utolsó tanítása. De azt tudom, hogy ez már egy elért szint. Most megérkeztem egy szintre.

Amikor felfelé lépdeltem, megérkeztem és megértettem a feltétel nélküli szeretetet. Úgy szeretni, úgy szerelmesnek lenni valakibe, hogy nincs melletted, nincs még egy országban sem, sőt, mással él. Jól van, mosolyog, éli az ő ÚTJÁT. És te, mint most épp földi halandó, szereted, meg sem magyarázva okát, célját. Feltétel nélkül.

Mindig élt bennem a pozitív kép. Hogy igen-igen szeretem, de MAJD... Majd egyszer, megváltozik ez. Alul lent, mélyen, szíved mély igen igen eldugott szegletében, van ez jelen. Mert felszín felett, te feltétel nélkül szeretsz. Lent alul, mélyen más érzések is kavaroghatnak, pl. VÁGY. Egyszer együtt leszünk, stb. És jönnek a próbák, tesztek, hogy kiugorjon az a bizonyos nyuszi, abból a bizonyos kalapból.

Pálcával kérdeztem szellemi önmagamat, adjon igaz híreket. Pálcával az jött, hogy három héten belül, novemberben írni fog nekem. Megkérdeztem látó barátnőmet (akinek blogját még mindig nem tudom veletek megosztani), hogy mennyire igaz azok az információk, amiket most kaptam. IGAZ. Mondja ő!

Nem mertem elhinni, sem levegőt venni. Áldás ment át rajtam. Írni fog. Kezdeményez. Boldogság. Nem osztottam meg, csak 1-2 embernek, mert már neve hallatán, másnak összezordul az arca (miképp nem tudod már elfelejteni, mondja a kis hirdetőoszlop a homlokukon).

Nem, nem hiszem el. Tartom magam. Ha ír, ír, ha nem, nem ír. 

Másnap megint pálcáztam, megindult a fantáziám, mást is kérdeztem. Boldogság uralkodott el bennem. Három hét, már csak három hét és történik valami :)

Mindennap imádkoztam a lehető legjobb kimenetelért, imádkoztam hogy a barátnője azonnal kapjon másik társat, jól alakuljanak a dolgai. Amikor eszembejutott a képe elalvás előtt, akkor az égiek elaltattak azonnal. Nem is kellett klasszikus zene stb., csak rágondoltam, majd másnap keltem is. :)

Eltelt a három hét, egyre feszültebbé váltam. Semmi hír, semmi mozgás. Apám lelke (aki egyre közelebb kerül ikerlelkemhez, egyesülnek, már kezük-karjuk egy, lélekben) egyszercsak azt mondta nekem egy oldásban: Rossz hírem van, nem fog sikerülni. Azonnal éreztem, hogy ez nekem szól, és erre szól, nem az akkori oldásra. Kérdeztem égieket, látó barátnőmet, próba, teszt-e. Elkezdtem imádkozni, és éreztem, hogy megkönnyebbülök, de még mindig bennem volt a félsz.

Még nem telt le a három hét, de apám mondata után 2-3 nappal, MEGÉRTETTEM a tanítást. Ez az utolsó lecke.

A SZABAD AKARAT LECKÉJE. Lassan esett le, majd ahogy lenni szokott kifényesedett egy másodperc alatt. Tisztelnem kell az ő szabad akaratát. Szabad akaratával úgy döntött, hogy ebben az életében, életszakaszában, nem kapcsolódik hozzám. Azt hittem, én már ezen a leckén túl vagyok, de NEM. RAJTA keresztül tanítják meg nekem a feltétel nélküli szereteten felüli szabályt, a szabad akarat szabályát. CSAK őáltala, és őérte TANULOM meg. Másért nem tenném, érte, most IGEN. 

Előző életeimben számtalan esetben, élethelyzetben, akár ikerlángommal szemben is azt választottam, hogy MÁSOK helyett döntök. Hogy nem veszem figyelembe a másik fél szabad akaratát, döntését. Áthajtottam, átgázoltam emberi akaraton. Úgy segítettem, hogy nem kérték, úgy tettem valamit, hogy nem volt rá engedélyem. Ezért is állítom azt, hogy csakis egyénenként, lelkenként értelmezendő az ikerláng téma, és talán minden téma az életedben. Nincsenek azonosságok, még a tanítások sorrendje sem lesz azonos, amint velem történt. De ahogy engem olvasol eszedbe jut, hogy nálad hogy alakul, mit tanulsz te ikerlángodtól, mi az , amit eddig nem de Őáltala megtanulsz az élettől. Szeretettel.

Most talán megkaptam az utolsó leckét TŐLE, vagy talán lelkétől, hiszen szerződésünk is lélektől-lélekig, szellemtől-szellemig terjed. Én talán többet beszélek lelkével, szellemével, mint Ő. De Ő döntött így, és csak erre a kabátnyi, felöltőnyi életre. Ő megadta, és megadná szabad akaratomat, szabad döntésem jogát, most rajtam a sor, hogy megadjam neki a szabad döntés jogát. December 1-e van, elmúlt a november, de nem írt, csak tanított, lélektől-lélekig, szellemtől-szellemig.

Áldás rátok!